Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


XII. ének

2013.05.24

Álmában karcsú tornyot látott nemrég,
Csúcsa elbújt messze a felhők közé.
Hét szintjét égbe felnyúló, végtelen
Márvány lépcsősor fűzte sorban össze.
 
Szeles éjszakákon, ha szakadozva
A súlyos fellegek eltakarodtak,
S tisztult, az égbolt szikrázó antracit
Fényével a tornyot körberagyogta.
 
Tetejébe a Hold karcsú sarlója
Földközeli pályáján beleakadt.
Nem sikerült tovalökni a Holdat -
Ekkor verejtékben úszva felriadt.
 
Épül már a torony, ahogy álmodta,
De nem ám Úrban, hanem Babilonban.
Tíz tömény munkás éjt nappallá téve
Rendületlenül rakja a köveket.
 
Az első szintnek vörös lett a színe
Nemes jáspissal van az körül véve.
Mosolyog Szin - a Holdisten - boldogan,
Lágy fénye minden lelket megsimogat.
 
Rubintból készítik a második szintet,
Úgy ragyog, mint az érett narancs színe.
Az isteni Marduk helyeslőn bólint,
S minden erőt a toronyra irányít.
 
A harmadik szintet arannyal vonják be,
Szikrázva tündököl a Nap fényében.
Szemesnapisten könnye is kibuggyan:
„Oly csodás e karcsú torony látványa!”
 
A következő szinten körbe-körbe
Csillámló smaragdok mérnöki rendben,
Esthajnalcsillag mindegyik kövében,
Istár teremtő erejét hirdetve.
 
Felhőkbe szökik fel az ötödik szint,
Ragyogva tükrözi az égszínkék színt.
Zafírból készült mindegyik ablaka,
Nabú szép szavát magába fogadja.
 
Ametisztből készült a hatodik szint,
Mely ibolyafénnyel égbe oldódik.
Vigyázza hős Bál lehunyt tekintete
Bölcselő, végtelen szeretetével.
 
Legfelül egy hegyikristály korona,
Negál isten békés uralma alatt.
Égi szeretetben fürdőzik a táj,
Amint Nimród a hetedik szintre hág.
 
2013. május 24.