Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vízkereszt

2016.01.08

Néma az út és néma a drótakadály,
fagyott dög lett varjak lakomája,
egymást taposva haláltáncot járnak.
Krrá, kár, krrá - visszhangozza a határ.

Békében edzett gépfegyver billeg
ifjú, terepszín zubbonyok hátán.
Kemény a tonfa, koppan a lábnál,
könnyfakasztó, pengeéles a hideg.

A hosszú éjszakák már vacognak,
uralmuknak egyszer úgyis vége lesz,
és gyűlnek a díszek, a tűlevelek,
felettük haldoklik a karácsonyfa.

Egyre gyakrabban hoz távoli imát
- mely gőgös imámok torkából kél -
dölyfös Alpok felől a viharos szél.
Zörgő kórót, Krisztus-keresztet cibál.

Beomlott az idő, csendes már a táj,
vihar előtti az ősmozdulatlanság.
Lopva jő a tavasz a kertek alján,
és elmos minden szentet az áradás…

Pécs, 2016. január 6.