Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Veled, örökkön...

2013.10.14

 

Szikrát szór szemembe az őszi napfény,

Hűs szellő simítja arcomon selymét.

Lágyan ölelj, szoríts magadhoz, Drága!

Zárd be karjaidba őszülő vágyam!

 

Sokszor úgy izzott, sajgott a lelkemben,

mikor hibáim olvastad fejemre.

Inkább korbács tépje, szaggassa testem,

minthogy elviseljem tekintetedet!

 

Magamhoz ölellek, szívem úgy dobog.

Adj többet magadból, had legyek boldog!

Adj kicsit többet a végtelen idődből!

Had legyek e létben veled, örökkön…

 

2013. október 12.