Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Teremtés

2013.02.09

Mikor a semmiben a hang kiárad,

S a gondolattól remeg a vaksötét,

Megénekli az anyagi formákat

Meggyújtva a nemlétezés vad ködét,

 

Amikor a létteremtő hang szele

Hordja újra, meg újra a dal anyagát,

Mely egyre csak hűl, tágul tova, messze,

Megformálva saját végtelen arcát,

 

Amikor a szilaj álommuzsika

Gyúrja újra, és párostáncra hívja

Létezése fénylő univerzumát,

 

Teremtve galaxist, csillagot, bolygót,

Ember, ismerd fel erőd, s tedd a dolgod!

Dalodtól születhet Szeretetvilág!

 

2013. február 8.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.