Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rezdülések IV.

2017.12.21

Uram megbillent világod keresztje

egyre csak nő a reménytelen sötét

s mint szűkölő ordas csorda szívünkbe

lihegi az elmúlás nyirkos ködét

 

gyűlnek csak gyűlnek a kihunyó csillagok

Istenem meddig tart e tetszhalál

megmenti-e valaki a lelkeket

s fellobban még a hamvadó gyertyaláng

 

szívemből a remény hűs fuvallata

ezüst hegyek ormán suhan vidáman

s közben hólepte fenyők csillámporát

lágyan hinti a didergő világra

 

kíváncsian száll alá a völgyekbe

otthonokban mosolyt kémlel s meleget

díszes fenyőt gyermekzsivajt kacagást

szeretetben sütkérező lelkeket

 

könnyes gyertyák csillagszórók fényénél

itt is ott is elillan a fájdalom

lelkekben a fény reménye megfogan

s holnap talán gyúlnak újabb csillagok

 

Pécs, 2017. december 20.