Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rezdülések II.

2017.09.30

jártam a pokolban s a mennyben

ködös szirten hideg sós mélyben

mint pislákoló lélekszikra

ki föld gyomrában s meredélyen

kövekbe szorult sóhajtással

újra önnönmagát szülné meg

csak úgy a magasba röppentem

talpam alatt aprócska tetők

öklömnyi hófehér kövekkel

bevetett pelyhes szőke lejtők

ezüstös sziklabérc lábánál

fáradtan barnuló zöld mezők

hol toportyán portyáz a kertek

alatt szűkölve settenkedőn

mellkasom pattanásig feszült

borzongatott a hűvös levegő

s a múlandó világ tetején

szunnyadni készült az őserő

 

2017. szeptember 30.