Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nimród VI. ének

2013.04.17

Négyszer lett a nappal s az éj egyenlő,
Másodszor delelt a nap az égtetőn.
Kétszer vajúdott a csikorgó sötét,
Kétszer szülte újra az éltető fényt.

Arra indul, merről jött - le a völgybe -
Határozott, céltudatos léptekkel.
Jobbról fehér szikla, balról villás tölgy,
Hideg forrást rejt a táguló völgy.

Ám az emlékeibe vésett jelek
Elfogynak egy omladéknál hirtelen.
Lába alatt puha fészekben vinnyog
Három csupasz, vaksi, kis farkasfiók.

Kicsi árvákat tarisznyába rakja,
A szétrúgott fészket megigazítja.
Ám ekkor hátában dühödt morranást hall,
Az eszét vesztett anyafarkas támad.

Most ínyét mutogatja habzó szájjal,
S rettenet fogsorát csattogtatja.
Vérben forognak tébolyult szemei,
Szikár teste megfeszül, mint ajzott íj.

Vicsorgó állkapcsát ölésre tátva
Magát a puha földtől, hopp, elrúgja.
Ám de tévesen számolja az ívet,
Nimród elhajol, s a koma hempereg.

Úgy felbőszíti a kudarc a farkast,
Másodszor is ráront, most a lábára.
A Vadász sem rest, a késével suhint,
Ám a támadást mindketten elvétik.

Látja Nimród, ennek fele sem tréfa!
S míg a vak lendület viszi a farkast
Előkapja íját, és célba veszi.
Suhan a nyílvessző, az útja rövid,

Szerencsétlen állat testét átdöfi,
Nyikkanni sem tud, aztán összecsuklik.
Nem mozdul többé, lelkét kilehelte,
Farkasüvöltéstől visszhangos a hegy.

Tarisznya mélyén a kölykök nyüszítnek.
Merre menjen Nimród? Ösvényt tévesztett.
Haragos felhők takarják a napot,
Szürke ködfoltok kúsznak a hegyfalon.

Céltalan indul, csak úgy viszi lába.
Hátratekint, s látja, hogy a hímfarkas
Párját gyászolva kapja foga közé,
És lohol a nyíló völgykatlan felé.

Zámbó György© 2013. április17.
Szerzői és minden jog fenntartva.
Megosztható változtatás
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.