Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nimród IX. ének

2013.04.30

IX. ének

Kristály égtetőn az ezüst telihold

Az álmos tájra derűsen mosolyog.

Magához inti a király Nimródot,

Amint a forrástól visszabandukol.

 

„Most, hogy törvényünk szerint esküt tettél,

Hogy a tudatlanok útjáról letérsz,

Gyere fiam, ülj közénk! Tudd meg, ki vagy.

Eltévedtél, látom, nem leled utad.”

 

„Két éven át a Föld dobogó szívén

Hét táltos a tudást töltötte belém.

Motoszkált bennem a gyönyörű álom,

Hogy meghódítom a lakott világot.

 

Útnak indultam, s rögvest eltévedtem,

Sorsom hozzád űzött, segíts hát nékem!”

Bál, a beszélő állatok királya,

Kampós botjával a tüzet piszkálja.

 

Izzó fényszikrák lobbannak a légbe,

Millió csillag cikázva röppen fel.

Arcukon vibráló, vöröslő árnyak -

Súlyos gondolatok - körben cikáznak.

 

„Embernek születtünk, így nekünk adott

A Teremtő Úr szabad akaratot.

Te ezt jól tudod, hiszen megtanított

Rá a hét dobogókői fő táltos.

 

Tisztelet nekik. - hajtja meg a fejét. -

Most hallgasd meg a léleklét lényegét!

Három választása van a léleknek,

Három útja a földi létezésnek.

 

A léleklajtorján kapaszkodni

Nem képes lélek visszaúszik

Isten lágyan hullámzó tengerébe,

Hogy feloldódjon szerelmes vizében.

 

A lajtorjára bátran kapaszkodó,

Egyre magasabb egekbe szárnyaló,

Önálló, világokat formálni tudó lény

Átalakul érző szívű, szellemmé.

 

Majd a fejlődés nagy körforgásába -

Elhasznált ruháját újra és újra

Cserélve - hibáit kijavítani,

Más lelkeket is segítve érkezik.

 

A gáncsoskodó, a javíthatatlan,

Ármány szellemanyagát gyarapítja.

Őt kell legyőznöd, ő a rossz, a Gonosz,

Mert addig, amíg él, lelkedben rombol.”

 

 

Zámbó György© 2013. április 30.

Szerzői és minden jog fenntartva.

 

Megosztható változtatás

 

nélkül, mindennemű egyéb

felhasználása engedélyköteles.