Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nimród IV. ének

2013.04.11

Nagy Égi Kerék még kétszer körbe jár,

Útján lomhának mutatva önmagát,

Körözve áloméletűek között,

Unottan bolyongva a sivár Földön.

 

„Túl sok a gonosztól már a szenvedés,

Itt az idő, hogy múljon a vaksötét.

Világot gyújtó kicsinyke gyertyaláng

Lobbants hát lángra szívekben fénytudást.”

 

Ősz öreg áll a magas bérc peremén

Mint jegenyenyár: egyenesen, büszkén.

Balját feszesen maga előtt tartja,

Míves szarvasbőr solymászkesztyű rajta.

 

Élesen hullámzik, vijjog a visszhang,

Amint az öreg a madarat hívja.

Ereszkedik már alá óvatosan,

Spirálban röppen a kinyújtott karra.

 

Rezzenve ébred Nimród az álomból,

Gerincén s hátán jeges verejték csorog.

Vesszőit s íját tegezébe dugja,

Szedi sátorfáját, indul az útra.

 

Havas hágókon öles léptekkel jár,

Patakvölgybe alászáll, majd bércre hág.

Köröskörül tekergő folyó mentén

Baktat álomlátomása célja felé.

 

Lankásabb részen lomhán ereszkedik,

Négy Folyam Vidékén lába repíti.

Gazdag, zsíros földek, bőtermő kertek

A síkságon mindenütt, amerre megy.

Hatalmas kék folyót könnyen átússza,

Dobogó kő bércén ősz öreg várja.

„Isten hozott fiam! Régóta várlak.

Már azt hittem, az utat nem találtad.”

 

Biccent az öreg, azzal sarkon fordul,

Nimród nyomába ered hangtalanul.

Amikor belépnek a hegy gyomrába,

Hatalmas szentély dereng a homályban.

 

Körben a szentélynek hét karéjában,

Hét ősz táltos ül hófehér ruhában.

Nimród ámulva áll a középpontban,

Ekkor megszólal egy távoli búgó hang:

 

„Jól figyelj gyermek! Most még meghátrálhatsz.

Ha maradsz, Te leszel a Föld királya.

Megkapod az Égi Tudást, hogy lehess

Első királya földi embereknek.”

 

Zámbó György© 2013. április11.
Szerzői és minden jog fenntartva.
Megosztható változtatás
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.