Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nimród III. ének

2013.04.09

A Nagy Égi Kerék körbe-körbe jár,

Önmagát lomhának mutatva útján,

Körözve áloméletűek között

Unottan bolyongva a sivár Földön.

 

Túl sok a gonosztól már a szenvedés,

Itt az idő, hogy múljon a vaksötét.

Világot gyújtó kicsinyke gyertyaláng

Lobbantson lángra szívekben fénytudást.

 

Fellegek között köröz egy kerecsen,

Szemében égi fény, kutatva keres.

Sem nem ürgét, sem nem nyulat kémlel,

Se a fürj, se a fajd nem kell, hogy féljen.

 

Ahogy magas hegyek csipkéi fölött

A Napot követi fellegek között,

Az Ifjú Vadász éles tekintete

Mohón tekint szét az ismeretlenben.

 

Míg dermedt teste földbe gyökerezik,

Szabad lelke a madárral utazik.

Így vitorlázik széles, széttárt szárnnyal,

Nem sejti Nimród, ki is irányítja.

 

Zöldellő színes medencét hatalmas,

Fenyőillatú ős hegyek karolnak,

Mint magzatát testével óvó anya,

Ki dús keblére vonva táplálja azt.

 

Tekergő patakok vájta tündöklő,

Kacskaringós, tündér lakta fénylő föld

Varázsos látványa megbabonázza,

Űzi, hajtja tova, napnyugatnak.

 

Tárul a puszta végtelen tengere,

Amint átsuhan hófödte hegyeken.

S míg kergetőzik a bárányfelhőkkel,

Alant nyújtózik Négy Folyam Vidéke.

 

Gazdag, zsíros föld, bőtermő terület,

Akárcsak hazája, Úrnak vidéke.

Azt is négy folyam dús vize formázta,

Zagrosz-hegység hordalékát lerakva.

 

Nyugatról hömpölygő éltető folyam

Kettős kanyarja Föld szívét karolja,

S duzzadt verőérként az életvizet

Pumpálja e dobogó kőszív délnek.

 

Köröz a sólyom dobogó kő egén,

Jeges verejték csordul Nimród testén.

Ősz ember karját maga előtt tartja,

Úgy áll a bércen, a madarat hívja.

 

Zámbó György© 2013. április 9.
Szerzői és minden jog fenntartva.
Megosztható változtatás
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.