Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nimród I. ének

2013.04.03

Végtelen pusztában fiatal vadász,

Felajzva nyargal Turán kies síkján.

Elismerést és tiszteletet vágyva,

Állatok királyát űzi nagy bátran.

 

Büszke magzatjára Tanaisz király,

S enyhül haragja, asszonya halálán.

Szálfa termete, nemes a járása,

Megfeszül keble, szíve lángra lobban.

 

Oldalán tegez, benne apja íja,

Halálos vesszői megfogyatkoztak.

Körbetekint, az alkonyat közelít,

Megpihennek halálosztó kezei.

 

Kelet felől szürkülő csendes este

A lapos szikes síkra lopva száll le,

Maga előtt űzve a vöröslő Napot,

Hátán a szürke feketére váltott.

 

Tábortüze fölött vacsoráját költve

Szikrázik az ég sátorlepedője.

Felpillant az égre, s ott, hol nemrégen

A Nap korongja ragyogott a fényben,

 

Szarvasünő csábítva pillant hátra,

Vár, homlokán a fénylő teli Holddal.

Hadak útján szikrát szórnak patái,

Isten üzen így, Nimród ezt nem sejti.

 

„Látlak Szarvas, csodás titkok tudója,

Nimród vagyok a Nagy Király utódja.

Hegyek közé bújsz, dombok mögé ügetsz,

Éles szemem meglát, nem menekülhetsz.”

 

Szemhéját ólomsúlyálom ragasztja,

Lelke felröppen, a vad után suhan.

Langymeleg napnyugta bíborszín fénye

Vonzza a vadászt Ég és Föld szélére.

 

Csodaszarvasünő feszülő hátán

Ég mélyén szikrázó csillagragyogás.

Homlokán hordja a Napot és Holdat,

Éjjel ezüstben, nappal aranylóan.

 

Végtelen égben a fiatal vadász,

Felajzva nyargal Hadak fénylő útján.

Elismerés és tisztelet a vágya,

Csodaszarvast űzi, rohan utána.

 


Zámbó György© 2013. április 3.
Szerzői és minden jog fenntartva.
Megosztható változtatás
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.