Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mindenszentek (az út végén)

2017.10.28

rozsdás falevelek megtépázva

hullnak elhalt testek dunnájára

díszes sírok közé bújik lopva

a megannyi emlék fájdalmában

 

ellobbant láng folyt viaszba fagyva

imbolygó lelkek könnytelen gyászban

didergő ködben metsző fájdalom

borul rá a könnyező világra

 

reszketeg görbebottal kezében

a görnyedt múlt némán araszol

kőkereszt tövében térdre rogy

sóhajára nem jönnek válaszok

 

bánat égette gyertyák csonkig olvadtak

fagyott lelkük kihunyt csillagoknak

mégis keresi kutatja őket

nem itt az égben leltek otthonra

 

egy fakó fényképen szétfolyt mosoly

tompa tekintet mely múltba réved

szúrágta emlékek szenvtelenül

kavarognak emlékezetében

 

fúj az őszi szél menne már ő is

arcán könnypatak kiszáradt régen

hideg sírok között száll fel sóhaja

miért kell közétek temetve élnem

 

2017. október 27.