Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Keresztút

2012.12.26

Keresztút

 

I. stáció (Kos)

Öröklétből, múlt vizéből jövök Uram, fogadj el!

Volt léteim fátyol fedi, engedj melléd trónra fel.

Föltekintek, három csillag, feláldozom életem.

Nem győzhetsz le buja állat! Szárnyalj - oh - szép szellemem!

 

II. stáció (Bika)

Megműveltem én a földem, elvetettem gabonám.

Alant hűs, tekerő patak, öntözd bőven s szaporán!

Fényhíd íve, ezüst folyam izzó szemem tekint rád.

Engedd Uram, hogy fürödjek! Had repüljek fel hozzád.

 

III. stáció (Nimród)

Vállamon a Lelkek útja. Ösztönállat, merre hát?

Térdem roggyan súlya alatt, odafenn a Tejút vár.

Ősapámnak íját tartom, karom feszül, célzok hát:

Véres szemű szilaj démon, lábad közt a halál vár.

 

IV. stáció (Ikrek)

Castor, s Pollux fenn az égen együtt viszik terhüket.

Isten fia s ember fia vállunkon a feszület.

Nyitva van az arany kapu! Érző szívem be rég vár!

Teremtőnek fényereje lelkek útján reánk száll.

 

V. stáció (Rák)

Folytatnom kell utam tovább. Lelkem ragyog. - Látod-e?

Befogadtál édesanyám, a Jó Isten áldjon meg.

Napról napra szívtam véred, pedig tudtad: kínnal jár.

Elhagytalak, mégis szeretsz. Földöntúli igazság.

 

VI. stáció (Oroszlán)

Arany fénnyel ég tetején bölcsen tekints szerte hát!

Élő lelkek hős királya, kitárt szíved mindent lát.

Kortyoltad már létnek vizét, alázattal trónra szállsz.

E Világnak mindenségét szereteted óvja már.

 

VII. (Szűz)

Angyalszárnyú lágy fuvallat aranykalászt ringatja,

Itt az idő, pendülj kasza! Jő aratás víg zaja.

Minden dolgom jól végeztem Égen s Földön, Szép Apám.

Tárt karokkal, öles lépttel lelkem így majd hozzád száll.

 

VIII. (Mérleg)

Serpenyőben szívem balra, jobbról pihe strucctolla.

Farkas üvölt: - Étkem te vagy! - Holt testeket felfalja.

Fejem hajtom alázattal édesanyám keblére.

Kitárt kapun általbújva fürdőzöm a dicsfényben.

 

IX. stáció (Skorpió)

Rettegésem tengerébe fájó lelkem alászáll.

Ízelt állat csattogtatja szenvtelen az ollóját.

Csillagfényes Hadak útja, szívszeretet dobbanás.

Elmerülök önmagamban, lelkem ím hát könnyű már.

 

X. stáció (Kígyótartó)

Tekergőző szilaj erő, vasmarokkal urallak.

Szelíden és alázattal testet s lelket gyógyítva

hirdetem Atyám igéjét mindenem feláldozva.

Halálomból öröklétként zuhanok az égboltra.

 

XI. stáció (Nyilas)

Életadó Ősanyánknak csillagtermő méhéből

felröppen a turulmadár, aranyfényben születő.

Nyílvesszőmmel szívem célzom, mélysötétből fény árad.

Karjaimban szent fejéked Anyám, néped feltámad.

 

XII. stáció (Bak)

Felszökkentem hegyoromra, tengerégre felnéztem,

patám alól gördül szikra, önmagamba szédültem.

A Megváltó megszületett, mérték elve: szeretet. 

Megláthatom tán utam, hisz bennem lakik az Isten.

 

XIII. stáció (Vízöntő)

Vállaimon múltam gondja, korsóm loccsant holnapra.

Kristálytiszta, hűvös ital mossa, mossa Holdamat.

Múlt vizében kisparipa és halacska lubickol,

Szörny testéből megtisztulva égre szökken táltos ló.

 

XIV. stáció (Halak)

Bejártam hát ím utamat. Van még dolgom? Meglehet.

Hűs tengerben alábuktam, lenn a mélyben minden egy.

Tekergőző ezüstfonal a Tejútra úszik fel.

Jöjj hozzám hát emberfiam, fénytrónomra ülj ide!

 

Utolsó ima

Próbáltam, hogy testem, lelkem, no és persze szellemem

Egyensúlyban, szeretetben harmóniát hirdessen.

Megjártam a Keresztutam, térdet hajtok jó Atyám!

Köszönöm a jóságod, hogy felérhettem Tehozzád!

 

2012. december 25-26.