Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Keresztút (hexaméterben)

2013.01.07

 Keresztút
(hexaméterben)

I. stáció
Múlt örök ősvize csobban. Nézd, jövök, ím Uram árván!
Régmúlt léteim elfedi fátyol. Trónod enyém is!
Fölpillantok, három szikra, feláldozom éltem.
Nem győzhetsz buja állat! Szárnyalj szellemem ott fenn.

II. stáció
Megműveltem a földemet, elvetem én gabonával.
Szép patak, ott tekereg lent, öntözi hűs vize bőven.
Fényhíd íve, ezüst folyam. Ég szemem, izzik az éjben.
Engedj újra fürödni! Uram, hozzád suhanok fel!

III. stáció
Nyomják szívemet ördögi vágyak, most hova bújjak?
Térdem roggyan súlya alatt, odafenn a Tejút vár.
Hős karom Ősapa íját tartja. Feszítve kihúzom,
Célzom, démoni tested. Lábad közt a halál vár.

IV. stáció
Castor, s Pollux fent magas égen együtt viszi terhét.
Isteni ember hősi fiú, feszület teher ám rád!
Mennynek arany kapuját kinyitom, szívem remeg, úgy vár!
Ősapa lelkei útján száll ránk fényerejével.

V. stáció
Folytatom én utam. Ősanya látod-e, hogy ragyog énem?
Édesanyám befogadtál, így hát áldjon az Isten.
Szívtam véred nap, mint nap, pedig esztelenül fájt.
Más szeret, így sem löksz el? Földöntúli igazság.

VI. stáció
Ég tetején az arany fény. Bölcsen szertetekints hát!
Lelkek hősi királya, Te! Szívedet add hát!
Már kortyoltad a létvizet, és koronáztak ez égen.
Óh, e világnak mindenségét óvd szeretettel! 

VII. stáció
Angyalszárnynak lágy szele ringat búzamezőket.
Itt az idő, kasza pendülj! Jő aratás zaja, vígság.
Angyal! Dolgaim elvégeztem Földön és Égen.
Futva öles léptekkel lelkemet űzöm eléd így.

VIII. stáció
Strucc pihetolla a mérték, szívedet add ide most hát.
Farkas üvölt: „Te vagy étkem! Reszkess, tested enyém már!”
Hajtom alázatosan fejem édesanyám kebelére.
Tárt kapun általbújva a dicsfényben merülök meg.

IX. stáció
Fájó lelkem alászáll félve a tengeri kínba.
Ízelt állat! Szenvtelenül most csattan-e ollód?
Csillagos égen a fény Hadak útján szívszeretettel
lobban. Lelkem könnyű, elmerülök magam árván.

X. stáció
Dévaj erő tekerődzik, rázza a markomat, állom.
Meggyógyítja szelíden a testeket és a te lelked.
Mindenem én áldoztam Atyámnak. Most hova menjek
holtan? „A légbe, a lét örökébe zuhanva az égre.”

XI. stáció
Ősanya csillagtermő, életadó öle fénylik.
Felröppen kerecsen sólyom, fényben születő lény.
Nyílvesszőmmel célzom a szívem, árad a mélyből
a' fény. Felragyog éked Anyám, feltámad a néped.

XII. stáció
Gördül a szikla patámtól felszökvén hegyoromra.
Rád pillantok: tengere égnek. Minden egy, érzem.
Megváltó született, mértékelv már szeretet lett.
Láthatom én utam így, hisz bennem itt lakik Isten.

XIII. stáció
Vállaimon tenger gond. Korsóm hűs vize loccsan,
Kristálytiszta itallal mossa a Holdam az arcát,
Múlt vize selymes. Kis paripa, s hal az égre lubickol.
Szörnytestből táltos csődör felszökken az égre.

XIV. stáció
Újra bejártam utam, körben. Mondd, mit tegyek én még?
Hűs tengerben alámerülök. Lent minden egy, érzem.
Fickándozz kicsi hal, most már a Tejútra felússz hát.
„Jöjj hozzám fiam, ülj ide mellém! Mert Urad ím hív.”

XV. stáció
Próbáltam, hogy testem, lelkem s szellemem egyben,
Hő szeretetben, egyensúlyozzam. „Most leboruljak?”
Térdet hajtok hát. A keresztutam, íme, bejártam.
Ős Atya! Jóságod köszönöm. S hogy létezem. Ámen!

2012. január 1-6.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.