Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jelen vagyok

2013.05.07


Múltam romjai fölött szomorkodva
az elvesztegetett időt morzsolom,
mely üresen kongó boroshordóban
égő, sárga kénszalag füstjeként fojt.

Tévedéseim a szürke homályból,
mint a magára hagyott, elszabadult
jelzőtüzek, úgy perzselik lelkemet,
ha csak lopva is, visszapillantok rájuk.

A jövő fátyola is ritkán lebben.
Kell-e látnom, meddig visz az út, s hogyan?
Boldog, béna tudatlanságban élek,

dehogy kell nekem a jövőm előre!
Itt vagyok magamnak a jelenben,
megvan mindenem, és élek! Jelenleg…

Zámbó György© 2013. május 8.
Szerzői és minden jog fenntartva.
Megosztható változtatás
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles.