Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Furcsa egy december...

2013.12.14

Furcsa egy december, köd jár az utcákon,
nincsen már nagy kedvem semmilyen munkához,
pohár a kezemben, múltamba bámulok…

Még anyám szoknyáját markoltam vidáman,
régmúlt homályából sejlik fel mintája
éjsötét bársonyán aprócska rózsákkal.

Sietve, vacogva szürke buszra szálltunk,
indultunk is haza, előttünk varázsút,
s ekkor a telihold a felhőkből előbújt.

Csikorgó hidegben óriás korongja
bevonta a tájat elefántcsonttal,
szívünk telve reménnyel, döcögtünk haza.

Kálvária dombja balról emelkedett,
S a felfénylő holdtányér kellős közepében
Krisztus Úr keresztje… Végleg belém égett.

Istennek országa kapuját kitárta,
kis szívem facsarta sejtelmes világa,
osztoztam volna én Jézuska kínjában…

Furcsa egy december, dér lepi a tájat,
szívemet mardossa sejtelmes világa.
Miért kell osztoznom Jézusunk kínjában?

2013. december 15.