Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fénytelen éjjelen

2014.11.10

Fénytelen éjjelen a sápadt Hold

subáját vállára kanyarította,

leporolta róla a csillagport,

kucsmáját mélyen homlokába tolta.

Lebbent az égi sátorlepedő,

előtte lágy fény, nyomában szürke köd.

Naptalan nappalok búval jönnek,

iszamlós sárban madarak vergődnek,

közöttük semmilelkem. Fájdalmam

ólomsúlytestem mocsarába ragadt.

Libbennék lágyan fel a langy légbe,

szabadon, mint ezüstös tollpihécske,

melyet aranyló napszél terelget.

Drága Istenem! Inkább lennék kerecsen!

 

Pécs, 2014. november 9.