Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Estefelé

2013.05.21
Ujjaim őszülő halántékomon motoznak
Koponyámba zárt kusza gondolataim között.
Kerti padom kopott fája reccsen alattam,
Meg-megrezzen a zöldülő lomb a fejem fölött.
 
A lelassult estidő lapos fényei között
Apró muslicák bódultan kusza táncot járnak.
Összeroppanok a belém süllyedő időtől
Megvalósulatlan vágyálmaim fájdalmában.
 
Keserű az íz a számban… Minek is töltöttem?
Nem szegődik mellém a bor barátnak estére.
Hogy is tenné, hiszen sokszor öntelten ellöktem,
Joggal érezteti számban a keserűséget.
 
Egyre jobban megnyúló időm lankás hulláma
Néma csönddé fékezi magányos létezésem.
Miért vagyok ily elhagyatott, magányos pára,
Hisz körülöttem lélegzik minden teremtésem?
 
2013. május 21.