Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az én időm

2013.09.14

Fellebben a múlt fátyolszövedéke,

szürke ködén átsejlik létezésem.

A jelen teremtő pillanatfolyam,

zsíros talaj, talpam lágyan tapodja.

 

A hőn áhított jövő küszöbére

reszkető szívvel lehet-e föllépnem?

Hozzám tapadt ősmozdulatlansággal

suhanok örök, fénylő léttavában.

 

Mit magam mögött hagyva túlhaladtam

megkövül mások tapasztalására,

majd ragyogva oldódik nemes részem

újra és újra az időtlenségben.

 

2013. szeptember 14.