Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árnyékban

2013.01.23

Partodon ültem, a mélyed vonzott újra, meg újra.

Kuporogva a sarkamon, térdem félve nyaláboltam.

Izzadtságom gyöngyei hűs patakokba csorogtak.

Sugarad perzselt, beterítve ködével opáltükröd.

 

Játszi fuvallat, lágy szél orcámat simogatta.

Viharos szívemre a fátyolodat leterítetted,

s arcom előtt a homályban, a végtelen égben elolvadt.

Fövenyed szomorúfűz-hajkoronája alatt hűs árny…

 

2013. január 23.