Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2013. december 5.

ISTEN HOZOTT 

A ködös múlt fátyolszövedékén átsejlő létezés jelenpillanata az álmodott jövő küszöbe, melyet átlépned lehetetlen. Talpad alatt veled száguld mozdulatlan az öröklét fénylő végtelen tavában. Mit magad mögött hagysz, túlhaladsz, megkövül mások tapasztalására. A többi részed ragyogva oldódik fel az időtlenségben újra és újra, táplálva a létezést.

 

Az én időm

Fellebben a múlt fátyolszövedéke,
Szürke ködén átsejlik létezésem.
A jelen teremtő pillanatfolyam,
zsíros talaj, talpam lágyan tapodja.

A hőn áhított jövő küszöbére
reszkető szívvel lehet-e föllépnem?
Hozzám tapadt ősmozdulatlansággal
suhanok örök, fénylő léttavában.

Mit magam mögött hagyva túlhaladtam
megkövül mások tapasztalására,
majd ragyogva oldódik nemes részem
újra és újra az időtlenségben.

2013. szeptember 14.

 

 A következő címre küldhettek üzenetet: fenyfa(kukac)gmail.com